A rendszeres testmozgás az utóbbi pár évben igencsak elmaradt. Nem mondom, hogy nem voltak periódusok, amikor belelendültem valamilyen sportba, de pár hét vagy hónap után ilyen-olyan okokból kifulladt. Tudom, hogy csak akarás és jó időbeosztás kérdése, de szabadúszó anyukaként túl sok a változó a mindennapokban, nehéz előre tervezni, és akár másokhoz csatlakozva tudatosan mozogni. Viszont a futócipő kéznél, pár percre van egy mező, így már csak az hiányzott, hogy ne kényszerből menjek rendszeresen futni, hanem azért, mert élvezem is. És hogy hogyan szoktam rá a futásra, amikor egész gyerekkoromban utáltam? Hát így!
Utáltam futni!
Testnevelés-tagozatos általános iskolába jártam, ahol elég kemények voltak a tesiórák. De a legrosszabb a futás volt. Utáltam a „háztömbfutásokat”, főleg, amikor versenyekre készültünk, és időre kellett. Voltak az osztályban jó futók, akik olyan iramot diktáltak, hogy már a rajtnál feladtam, és csak túl akartam élni. Innen indultam, és most ott tartok, hogy várom, hogy felhúzhassam a futócipőt, keressek egy jó zenelistát, betegyem a fülhallgatót és nekivágjak a futásnak.
Persze ez a fordulat nem egyik napról a másikra történt, időközönként mindig nekiveselkedtem a futásnak, de pár alkalom után, amikor már majdnem meghaltam a második kilométer végén feladtam, de irigykedve néztem azokat, akik szinte mosolyogva, könnyedén futották a köröket a szigeten.
Aztán persze rájöttem, hogy ez is olyan, mint egy finom étel, kell hozzá egy recept, nem elég az összetevők ismerete. Így az észnélküli futást felváltotta a tudatos mozgás, amihez persze kellett néhány segítő eszköz is. Az egyik a pulzusmérő, amihez nem kellett beruházás, mert az okos órám mutatja, a másik pedig egy olyan fülhallgató, ami nem esik ki a fülemből, könnyű és kényelmes, no meg megfelelő ütemű zene.
Hogyan kezdtem el újra futni?
Amit én elrontottam az elején, és ezért éreztem már 500 méter után, hogy nem kapok levegőt az az volt, hogy nem figyeltem a pulzusomra. Igaz, hogy olvastam több helyen, hogy 2 perc futás 1 perc séta, és ezeknek a különböző kombinációival érdemes kezdeni, de nem értettem az okát és azt, hogy ez miért lenne fontos, így csak futottam.
Az áttörés akkor volt, amikor a triatlonos barátommal beszélgettem erről, aki heti 10-12 edzést toll le, és ő magyarázta el, hogy először az állóképességemet kell növelni, amit úgy tudok, hogy a pulzusomat a 130-150-es tartományban tartom, és így mozgok legalább 45 percet. Ez pedig azt jelentette a gyakorlatban, hogy elég sokszor le kellett állni a futással és sétálni. Ekkor értettem meg, hogy miért javasolják mindenhol, hogy úgy kezdjünk futni, hogy sétálunk 🙂
A pulzustartományban maradni könnyebb, ha van egy megfelelő ütemszámú zene, amire tudok futni. Amikor elkezdtem, zene nélkül futottam, és általában begyorsultam, így hamar át kellett váltani sétára. De amióta megvan az sportfülhallgatóm és találtam egy jó track listát végig tudom futni az 5 km-es távot szinte megállás nélkül. Egyetlen emelkedős szakasz van, ami még mindig kikészít 🙂
A zene azért maradt el az elején, mert a telefonom fülhallgatója mindig kicsúszott, nem győztem igazgatni, a kábel pedig zavart. Aztán eszembe jutott, hogy tavaly nyáron volt nálam néhány Motorola fülhallgató és fejhallgató tesztelésen, és a VerveLoop+ -ba nagyon beleszerettem, mert volt hozzá egy plusz szilikon kiegészítő, ami a fülem belső részéhez is rögzítette a vezeték nélküli eszközt.
Pár hete rendeltem is egyet, és azóta, még könnyebben megy a futás, hiszen nem kell azzal foglalkoznom, hogy a folyton kieső fülhallgatóval szenvedjek, a zene üteme pedig segít a sebesség megtartásában. Azt gondolom, hogy lassan léphetek a következő szintre, azaz az időt kezdem növelni szépen fokozatosan, de figyelve arra, hogy a pulzusom továbbra se szaladjon el, mert az okozta régebben is azt, hogy a futás után vörös fejjel levegő után kapkodtam, és nem volt kedvem újra futni.
Ezek is érdekelhetnek:
Ezt hallgasd! – wireless fülhallgató teszt
Az uborkás víz jótékony hatásai
Ne hagyd otthon a kulacsodat – ingyen vízzel várnak a (V)ízlelőhelyek!
