Emlékszem, hogy milyen nagy dolog volt, amikor a ’90-es évek első felében a kazettás walkman fém alapokon nyugvó – amibe mindig bele akadt a hajam – gyári fülhallgatóját le lehetett cserélni fülbedugós diszkrétebb eszközre. Sokat szenvedtem vele, mert nem illeszkedett igazán a fülembe bármilyet vettem, de nem igazán érdekelt. Azóta eltelt több, mint 20 év, és még mindig nem sikerült megtalálnom az igazit. Legalábbis eddig… most 4 fülhallgatót teszteltem, és azt hiszem van remény… 🙂
Kb. 2 hete pakkot kaptam, benne pedig 4 különböző Motorola fülhallgató várt rám. Jelentősen különböztek egymástól, egyetlen dologban egyeztek csupán, mindegyik wireless módon, bluetooth segítségével csatlakozott a telefonomhoz.
Hang élmények
Az első tesztalanyom a Motorola Pulse Escape fülhallgatója volt. Először nem igazán tudtam funkciót keríteni neki, hogy egy ilyen, nem túl kicsit eszközt mire is tudnék használni a mindennapjaimban. Sportoláshoz nem alkalmas, fülmelegítő nyárra nem kell, ezzel telefonálni az autóban vagy az utcán enyhén szólva is furcsa lenne.
Az alkalom nem váratott túl sokáig magára, mert az egyik videóm épp vágás alatt volt, és a partner jelezte, hogy pár helyen mintha lenne valami háttér zaj. Ezt én se a laptopon se a telefonon nem hallottam tisztán, de amikor összecsatlakoztattam az Iphone-t a fülhallgatóval tiszta lett, hogy mire is gondol. Olyan hangok „keletkeztek” a fülembe, amiről eddig fogalmam nem volt. A telefon gyári fülhallgatója se hozta vissza azokat a hangokat, amit ez tudott.
A készülék összecsatlakoztatás és a funkciók megtalálása gyors és könnyű volt, a viselése kényelmes, nem nyom és még a hajamba se sikerült belegabalyítanom. Praktikusan összecsukható, így utazáskor is biztonságosabban szállítható.
Vezeték nélküli hangzás
A Motorola Stream vezeték nélküli fülhallgató szettje volt az összes közül a legizgalmasabb. Beüzemelése gyors volt, hamar megtalálta egymást a 2 fele, és a telefont is. Praktikussága, hogy sehol nincsen vezeték elvitathatatlan. Külön tartója van, amely egyben a töltő állomás is, így aki rendes, és mindig mindent visszatesz a helyére, annak szuper lehet.
Viszont pont emiatt, nekem nem a legjobb választás, mert én mindig keresek valamit a táskámba, a napszemüveg tokoktól évekkel ezelőtt elköszöntem, mert soha nem tettem bele, így normál körülmények között 1 hetet adnék magamnak, hogy ennek a fülhallgatónakaz egyik felét elveszítsem valahol.
Viselése kényelmes, nem túl nehéz, nem éreztem, hogy lehúzná a fülemet, a szögletessége ellenére mondhatjuk, hogy csinos darab.
A zene hallgatás és videó nézés teljesen rendben van vele, bár korántsem adja azt az élményt, mint az Escape. A telefonálás minőségével sem volt semmi gond, mind a két irányban jól működött a hang. Egyetlen furcsaság volt, hogy a telefonálás során, csak a bal fülemben hallottam a hívót, de ez ebben a kategóriában nem egyedi, csak első hallásra szokatlan a többi után.
Sportos fülhallgató
Ez mindig is kritikus volt, hiszen ahogy már az elején említettem, nem igazán találtam eddig jó bedugós megoldást a fülembe, ami még sport közben is ott marad. A futás kivételével nem is szoktam zenét hallgatni, de ahhoz jól esik, mert a zene ritmusa motivál, no meg persze nem unom el magam teljesen 🙂
A Samsung telefonom gyári fülhallgatója után, ami folyton kiesett a bal fülemből, felüdülés volt az Iphone headset-je, ami kicsivel strapabíróbbnak tűnt, de korántránt sem hozta el a szabadság élményét, már csak a kábelek miatt sem. De nézzük mit tudott a Motorola 2 féle, kifejezetten sporthoz gyártott fülhallgatója.
Az első teszt alanyom a VerveLoop+ volt, amelynek nem csak sima szilikon bedugója volt 3 különböző méretben, de egy külön kis szilikon „fülbetartója” is, szintén 3 méretben. Miután sikerült jól összekombinálni a méreteket szembesültem, hogy mi volt az eddigi bajom. A 2 fülem totálisan eltér mindenféle szempontból, viszont ezekkel a kiegészítőkkel ki tudtam hozni egy olyan kombót, hogy a futás alatt egyetlen egyszer sem kellett megigazítani a fülest, ami számomra felbecsülhetetlen élmény volt.
Próbáltam torna közben, hanyatfekve, hason fekve, négykézláb, és stabilan a helyén volt.
A beüzemelése szintén nem okozott különösebb nehézséget. Ehhez a típushoz van saját applikáció is, amelyen azért van még mit fejleszteni, de az alap jó. A VerveLife névre hallgató alkalmazás magyar nyelvű, van feltöltve kb 20-25 percnyi zene is, amelynek nagy része egész jól megy a sporthoz, de jó lenne még track lista, mert 2-3 alkalom után unalmassá válik.
Beüzemeléskor az appon belül arra nyomtam, hogy nem akarom, hogy a helyzetemet akkor is kövesse, amikor nem fut az alkalmazás, ezzel el is intéztem, hogy a beépített térképen utólag visszakövessem, hogy mennyit is futottam. Ennek az engedélyezését azóta se sikerült alkalmazáson belül megtalálni.
A második sportos tesztkészülékem, a VerveRider+, amely az előző siker után nem hozta az elvárást. Hiába a jól megválasztott szilikon feltét a fülesre, többször igazítani kellett rajta, és kb a 20. perc után, amikor már én is kimelegedtem jócskán, folyamatosan kicsúszott a bal fülemből.
Az viszont pozitív csalódás volt, hogy a nyakba tehető fix rész nem pattogott futás közben, hanem szépen rásimult a nyakamra. Viszont, abban a pillanatban, hogy a függőleges helyzetből kimozdultam, már az is elkezdett mászkálni.
Gyanítom, hogy ez a modell nem annyira futás és ugri-bugri tornára lett tervezve. Sokkal inkább biciklihez tudom elképzelni, ahol fontos, hogy a nagy sebesség mellett biztonságba tudjuk a fülhallgatónkat. Ha ki is csúszik a fülből, nem tud elrepülni.
Plusz funkcióként jól jöhet autóban, vagy számítógép előtt dolgozva, hogy nem kell keresgélni egy bejövő hívás esetén, hogy hol a headset vége, mert ott van a nyakunkban, és csak a fülbe kell egy gyors mozdulattal igazítani.
Összességében a legjobban az én tetszésemet a Motorola Pulse Escape és a VerveLoop+ nyerte el.
Bővebben itt olvashatsz még a Motorola wireless fülhallgatókról
Ezek is érdekelhetnek:
Te tudod, hogy mit csinál a gyermeked a nyári szünetben?
