Pár napja vízre bocsájtották a világ első óriási óceán tisztító berendezését a San Francisco-i öbölben. A hatalmas U alakú eszköz legfőbb feladata, hogy a lehalássza a vízfelszínen és a felszín közelében úszó töménytelen mennyiségű műanyag hulladékot, és ezzel elkezdődjön az óceánok megtisztítása az óriásira duzzadt szemét szigetektől, amellyel a fogyasztó társadalom árasztotta el a vizeket.
Lassan ébredő társadalom
A mérhetetlen mértékű szemét, ezen belül is a műanyag hulladék, amit a modern, fogyasztói társadalom csak úgy önt magából az óceánokban végzi, és onnan szépen elkezd a táplálékláncon keresztül visszajutni a az emberbe is. Vannak csodás természetes partszakaszok, amelyeket már csak a fotókon láthatunk vonzónak, mert a valóságban elárasztotta a szemét, nap mint nap láthatunk fotókat a közösségi médiában, hogy az állatvilág belepusztul a jóléti társadalom által termelt műanyagba és szemétbe.
A legtöbben csak legyintenek ezekre, hiszen bennünket, itt a közvetlen környezetünkben még nem annyira érint. Ahogy észrevettem az elmúlt 1 évben, egyre több platform foglalkozik ezzel a kérdéssel, és egyre több megoldás születik, hogy például a műanyag szívószálat – ha nagyon ragaszkodunk ehhez a termékhez – le lehet cserélni fémre, vagy lebomlóra, egyre többen kampányolnak a kulacsos víz mellett és a pet palackok ellen, egyre nagyobb figyelmet kapnak a csomagolásmentes üzletek és natúr termékek, amelyek jóval kevésbé terhelik a környezetet.
Ez nagyon jó és nagyon fontos, hogy civil oldalról egyre több tudatos kezdeményezés jöjjön, és egyre tudatosabbak legyünk, mint fogyasztók, és a jövőbeni terhelést csökkenteni tudjuk. De sajnos ez nem elég ahhoz, hogy a már így is globális mértékű kialakult problémát megszüntessük, ha egyáltalán meglehet még menteni a Földet. Komolyabb megoldások kellenek, olyanok, amelyekbe akár kormányok is beleállnak és nemet mondanak például a nejlon szatyorra, ahogy Kenya és Chile is tette.
Úton a segítség?!
Az Ocean Cleanup project részeként az első tengerre bocsájtott szemétgyűjtő is globálisan közelíti meg a kérdést, és a hozzáfűzött remények szerint jelentősen hozzá tud majd járulni az óceánok felszíni műanyag szennyezése csökkentéséhez.
Maga az Ocean’s Cleanup rendszer 600 méter hosszú és 3 méter mélyen ér le a vízbe. A víz és légáramlatok mozgatják, így természetes módon a szeméttel együtt sodródik a vízben, csak annál valamennyivel gyorsabban, így tudja koncentráltan egy helyre összeterelni a szemetet. Amikor ez megtörténik, egy szemétszállító hajó kiemeli a vízből az összegyűjtött hulladékot, és elszállítja egy feldolgozóba.
Ha érdekel, hogy pontosan hogy is működik, nézd meg ezt a kisfilmet:
Wilson – ezt a nevet kapta az első prototípus – szenzorok és műholdas kontroll mellett sodródik az Csendes óceánon, és elsődleges feladata, hogy megszüntesse azt az óriási úszó szeméthalmot, ami az elmúlt évek alatt exponenciális mértékben nőtt, és ma már Közép-Európa nagyságú.
A tervek szerint 60 ilyen úszó gyűjtőt fognak a vizekre bocsájtani, és a számítások szerint 5 év alatt a Csendes óceáni szennyezés felét tudják kihalászni.
A kritikusok is megjelentek már a projektel kapcsolatban, hogy ez csak a felszíni szennyeződést képe összegyűjteni, de sem a mikroműanyagokkal, sem a mély tengerekben felhalmozódott szemét hegyekkel nem foglalkozik. Szerintem már annak is örülni kell, hogy ezeknek az úszó szemétszigeteknek a felszámolására megoldás mutatkozik, így megakadályozva azt, hogy ezek vagy lesüllyedjenek, vagy felaprózódva, mikroműanyagként kerüljenek vissza a tányérunkra.
Itt azért még nem nyugodhatunk meg és dőlhetünk hátra, hogy akkor valaki más megoldja a problémát. Ezek után arra kell(ene) figyelnünk, hogy hozzájáruljunk a mindennapjainkban ahhoz, hogy ne keletkezhessenek ilyen borzalmas szemét hegyek és szigetek újra és újra, mert egy idő után tényleg bele fogunk fulladni.
A mindennapokhoz itt találsz tippeket:
Vajon még meg tudjuk menteni, vagy tényleg itt a vége?
