A nyári szünidő sokszor fejtörést okoz a szülőknek, hogy hogyan is oldják meg a gyerkőcök felügyeletét, hogy megmaradjon mindenkinek a szabadsága, de ezért a kontroll is meglegyen. Óvodás és a kisiskoláskor talán a legkritikusabb ilyen szempontból, amikor a gyermek részéről felmerül már az önállósodási vágy, de a szükséges veszélyérzet még nem alakul ki teljesen, és szülők sem tudják még feltétlenül elfogadni, hogy kezd felnőni a pici babájuk. Mit lehet ebben a helyzetben tenni?
Mit csinál, ha nem vagyok mellette?
A kisfiam lassan 5 éves lesz, és néha egyedül bóklászik a kertben, vagy a szobájában játszik, ami nekem még furcsa, mert alig fél éve 1-2 percnél többet nem töltött egyedül, most pedig akár fél órát is játszik magában. Pontosan emiatt néha pánikszerűen bemegyek hozzá, kinézek a kertbe, és ezzel meg is zavarom az ő kis játékát, és ahogy kizökken az önálló játszásból – ami nagyon fontos lenne neki is – én is feladhatom, hogy befejezzem azt, amibe épp belefogtam.
Pontosan ilyen okok miatt egyre többet gondolkozom azon, hogy jól jöhetne egy-két wifis kamera, amelyet egyszerűen csak összecsatlakoztatok a mobilommal (ami amúgy is folyton nálam – sajnos szakmai ártalom 🙂 ) és bármikor rá tudok kukkantani, hogy éppen mit tevékenykedik a lurkó akár bent van, akár kint. Ezzel én is nyugodtabb lennék, és megtanulnám végre, hogy attól hogy nem vagyok maximum 2 méterre tőle, még nem feltétlenül történik vele bármi.
A sok szülői tanulnivaló közül számomra talán ez a fajta elengedés az egyik legnehezebb. Valószínű azért is, mert rengeteg rémtörténetet lehet hallani, hogy mi minden baj történhet még kerítésen belül is.
Kapun kívül – kontroll alatt
Lassan eljön az az idő is, hogy igénye lesz az önálló közlekedésre, arra hogy az utcán, a szomszédban, vagy a közeli mezőn játsszon a barátaival, ahogy az utcában lakó többi nagyobb gyerek is teszi. Próbálom magam már most felkészíteni erre, mert ahogy sejtem, ez az igény jövő nyáron már jelentkezni fog. Ez alapvetően az élet velejárója, hogy a pici babánkból kisfiú, majd nagyfiú lesz, de ezt szülőként nem olyan könnyű elfogadni és félelmek nélkül hagyni, hogy tapasztaljon és merjen önálló lenni.
Az viszont nem járja, hogy akár 10 percenként kiszaladjak a mezőre, hogy mi történik ott, egyrészt nekem se jó, másrészt neki se. Nem szeretném, ha azt érezné, hogy nem bízom meg benne, vagy hogy idő előtt „ciki” legyek. Viszont 6 évesen nem akarok a kezébe mobilt adni, mert szerintem annak igazán semmi értelme. (de erről a véleményemet talán majd egy másik bejegyzésben fejtem ki bővebben).
Korábban már írtam a walkie talkie-ról, hogy mikor tehet jó szolgálatot, és ez a helyzet szerintem pontosan az. Nálam a készülék egyik fele, nála a másik, így könnyedén tudok neki szólni, ha ideje hazajönni, vagy csak szeretném tudni, hogy merre van. Neki is egy biztonságérzet, hogy ha bármikor szüksége lenne rám – bár tudjuk, hogy egy idő után ebben már csak mi reménykedünk 🙂 -, akkor egyetlen gombnyomás, és tud velem beszélni.
Egy idő után kell, hogy engedjük gyermekünknek azt, hogy elinduljon az önállósodás felé, de amíg úgy érezzük, hogy számunkra ilyen vagy olyan okoknál fogva ez egy kicsit nehezebb, akkor ne féljünk beszerezni néhány eszközt, amelyek megadják számunkra a biztonságérzet.
Ha többet szeretnél ezekről a termékekről tudni, akkor klikk ide >>>
Ezek is érdekelhetnek:
5+1 élethelyzet, amikor jól jön egy babaőrző
Okos párásítás a gyerekszobában
Fotó: motorola
