Rodosz már évek óta rajta volt az utazási listámon, a pontosa okát nem tudom, de már régóta szerettem volna eljutni oda. Most, egy 4 napos mini vakáció keretében belekóstoltam ennek a csodás görög szigetnek a hangulatába, és olyan élményekkel lettem gazdagabb, amire nem is számítottam. Ezen a ponton el is gondolkoztam rajta, hogy hova jutott, és mi felé tart a világunk, ha egy nyaraláskor a legnagyobb meglepetést az okozza, hogy szívből jövően kedvesek az emberek.
Miért pont éppen Rodosz?
Az első tengerparti élményemet, még gyerekként Görögországban életem át. Amikor a ’90-es évek elején megnyílt a lehetőség a szabad utazásra. Akkor autóval vágtunk neki a közel 30 órás útnak (akkor még minden határon órákat kellett várni az átléptetésre), hogy eljussunk Olympic Beachre, ami a homokos, lassan mélyülő tengerpartjával maga volt a varázslat számomra.
Utána még kétszer, szervezett buszos út keretében is jártam a szárazföldi részen, és egyszer eljutottam Zakynthosra is. Bevallom, a maga egyszerűségével és szépségével beleszerettem ebbe az országba (is), így két hely került fel az utazási listámra, ahová mindenképp el szerettem volna még jutni, az egyik Rodosz, a másik pedig Szantorini.
Évek óta nézem a Rodoszi utazási ajánlatokat, repjegyeket, de mindig túlmutattak azon amit én rászántam volna erre az utazásra, egészen most tavaszig, amikor egy akcióval megspékelve megtaláltam a megfizethető áru repjegyünket, és márciusban még szállást is teljesen korrekt árban tudtam foglalni. Viszont amiben kompromisszumot kellett kötnöm, az az volt, hogy csak 4 teljes napot töltöttünk kint, mert az 1 hetes repjegy ár már majdnem 3x ennyi lett volna. Mivel a fiammal a homokvár építés és a tengerparti pihenés volt most az elsődleges cél, nem a kirándulás, arra tökéletesen elég is volt ennyi nap. (ha legközelebb is eljutok, akkor tuti hosszabb időre megyek, és bejárom a szigetet :-))
A legmeglepőbb dolog Rodoszon
Pont ezért hosszas élménybeszámolót nem tudok nektek írni arról, hogy mit érdemes megnézni, de azt megtapasztaltam hogy miért érdemes Rodoszra menni.
Első 2 napban nem tudtam hova tenni azt a tényt, hogy itt az emberek szívből jövő kedvességgel fordulnak a turistához. Először azt gondoltam, csak szerencsénk volt a taxissal, és a recepcióssal a szállodában. De aztán az étteremben, a vegyes boltban, a patikában, a fagyiárusnál…. is pontosan ugyan azt a figyelmességet és törődést tapasztaltam, amihez szerintem nem vagyunk már sajnos szokva, és ezért először kicsit kételkedve fogadjuk.
A pincér az étteremben nem a borravaló reményében barátságos, vagy a boltban az eladó nem azért segítőkész, mert még több mindent szeretne rád sózni. Úgy tűnik, hogy ők alapból ennyire melegszívűek. Talán mert ráérnek? Mert ezen a szigeten a civilizációs stressz valamint kapkodás, rohanás okozta elmebaj nem népbetegség még? Vagy alapból a mediterrán életstílusban van ez benne? Bár ez utóbbiban nem vagyok biztos, mert se a spanyoloknál se az olaszoknál nem tapasztaltam ezt a fokú kedvességet.
Emellett pedig mindig mosolyognak, ha másodjára mész vissza az étterembe, akkor már mint régi ismerőst fogadnak, emlékeznek rá az előző napi beszélgetésből, hogy az napra milyen terveid voltak és érdeklődnek, hogy hogy tetszett a hely amit megnéztél. És mindezt úgy teszik, hogy tényleg a barátságot és az őszinte érdeklődést érzed rajtuk, nem pedig tolakodó módon vájkálást a magánszférádban.
Csak, hogy konkrétebb legyek. Az étterembe, ahova többször is visszamentünk, a (nyitott) konyhán már első alkalommal a szakács elővett minden tengeri állatot a hűtőből, hogy megmutassa a fiamnak. Amikor halat kértünk, kipakolta a különböző filéket, hogy mi választhassuk ki, melyiket süsse meg. Névről ismertek minket, és a ha kérdésük volt, akkor mindig a névvel együtt kezdték, ami szintén nagyon figyelmes. Étkezés végén mindig kaptunk egy kis meglepetést, fagyit, dinnyét, ouzot (ezt csak én természetesen 🙂 ). Amíg vártunk az ételre, az ott dolgozók gyerekei hívták a fiamat játszani. Utolsó nap pedig még egy rodoszi bazsalikom tövet is kaptam szállításra alkalmasan becsomagolva, hogy itthon ültessem el a fűszerkertembe, mert ez a fajta leginkább csak ott náluk terem, és isteni az illata és az íze is.
És minden helyről, ahol megfordulunk hasonló pozitív gondolatokat tudnék megosztani. Ezek pedig érzelmileg is feltöltik az embert, hiszen az a pozitív kisugárzás, a nyugodtság és életszeretet, ami a helyi embereket körbeveszi pár nap alatt átragad ránk.
Ennek nem a fene nagy jólét az oka, mert szétnézve a szigeten, a déli, egyszerű, és nem a legmodernebb utcaképet látod. De ott nem ezek a külsőségek határozzák meg az embereket, hanem az, hogy hogyan állnak a dolgokhoz, és a munkájukat nem kötelező, letudandó dolognak tekintik, mint a nyugati világ nagy részén.
Mi magyarok, pedig az ismert múlt és jelenbeli szenvedéseink miatt még kevésbé vagyunk pozitívak, barátságosak és nyitottak, mint akár a nyugati szomszédaink, így a kontraszt még szembetűnőbb.
Nem tudom, hogy Görögország többi részén milyen a vendégszeretet, de az biztos, hogy Rodoszra jó menni, mert ott nem csak nyaralsz és kikapcsolódsz, de lelkileg kicsit fel is töltődsz, amire szerintem mindannyiunknak óriási szüksége van.
Ezek is érdekelhetnek:
Top 5 + 5 kihagyhatatlan látványosság New Yorkban
Ezt a nyaralást sokáig fogja a gyermeked emlegetni!
